"De.." A másik érvelését követően a legtöbbet használt szó. Sokszor sokunk mondja egy egy beszélgetés során "Igen, de.." "Egyetértek de.." "Megértem amit mondasz, de..." "Szeretlek, de". A de szó, mindent töröl, ami előtte áll. Egyszerűbb, pontosabb, érthetőbb, ha a de szócska használata helyett, elmondjuk, érvekkel alátámasztjuk mi az amivel nem értünk egyet, és miért.
Különösen igaz ez hivatalos, félhivatalos kommunikáció során. Adott témában felkészületlenséget palástoló magatartást jelez. Igen de...jelzi hogy keresem, és nem lelem a kiskaput, ami miatt cáfolhatok.
"Próbálom/ próbálni.." Ha valamire megkérnek, vagy valamit meg szeretnénk tenni, pl elérni egy célt. A "megpróbálom" "meg fogom próbálni" kifejezés használatával előrevetítjük sikertelenségünket. Pl ha egy szerettünknek, esetleg magunknak, orvosi beavatkozásra van szükségünk. Felkeressük az orvost, aki kérésünkre ezt mondja: "megpróbálom". Maradnál? A próbálom szó használata helyett, összpontosító képességünket, kitartásunkat önbizalmunkat növeljük. Ne próbáljuk, tegyük meg azt a dolgot. Mi történik ha nem sikerül? Egy tapasztalattal többek vagyunk. (Hacsak nem agysebész vagy. Igen vannak feladatok, amikor sokkal több kell.)
"Azt hiszem." "Azt hittem.." Érvelési helyzetben használata azt jelenti, nincs a témában kellő ismeretem. Helyette jobb az "úgy érzem", még jobb az "úgy gondolom". Ez utóbbit viszont csak akkor használjuk, ha mondandónkat korrekt érvekkel alá is tudjuk támasztani. Ha nincs a témában kellő ismeretünk egyszerűbb, munkahelyi kultúrában célszerűbb elismerni. Pl: Nincs rálátásom erre a témára, pótolni fogom.
"Karma.." Sokunk használja ezt a kijelentést, minden olyan személlyel/helyzettel összefüggésben, amire nincs ráhatásunk, viszont belső jelzőrendszerünk tiltakozik a dolog ellen. "A karma így...a karma úgy" "Majd a karma...". A karma egy kozmikus törvény, nem a bosszúvágy eszköze. Ilyeténmódon történő használatával tehetetlenségünket ismerjük el, valakivel, vagy egy helyzettel szemben. Amikor méltánytalanságot élünk át, adjunk ennek hangot, ismertessük a helyzet tarthatatlanságát. Tartsuk szem előtt van választási lehetőségünk.
"Kellett volna/ kellene.." Ha ezeket a szavakat használjuk, vagy a saját, vagy valaki más tehetetlenségét, esetleg tévedését tudatjuk. "Meg kellett volna tennem." "Igen kellene." Gátként funkcionál köztem, és a feladat között (bármi legyen is az). "Ezt meg kellene csinálnom." Helyette inkább tudjuk, lehet szabad tévedni (senki sem tökéletes), és ragaszkodjunk elhatározásunkhoz, valósítsuk meg azt.
A szavak ereje az agyunk által dekódolt program. Nagyon nem mindegy miként használjuk őket.
Szeretettel: Ilda
Kép: Agnes-Cecile