Amikor még nem létezett más, mint a Teremtő, a kabbala nyelvén, Ain Sof avagy a Feltétlen Mindenség (Isten): Isten meg akarta pillantani Istent, így kívánt kitörni önnön valójából. Szándéka következményeként, önmagában belül, létrehozott egy pontot, melyből (melyen át) visszahúzódott. Ezzel létrehozta a teret (a dualitást). Ennek a dualitásnak a létrejötte a teremtés kezdetének pillanata. Azzal hogy a Teremtő belépett a térbe, önmagán Ain Sof-on / kívül létrehozta a Végtelen Világosságot, (Ain Sof Aur-t).
