„Lelkünkben folyamatosan harc dúl egy fehér, és fekete farkas között, hogy melyikük győz, azon múlik, melyiket etetjük!” mondja az öreg indián unokájának.
Hogy a fekete farkas bennünk mekkora ’hatalommal’ bír, annak a szubkultúrának a hiedelem rendszere dönti el, amibe beleszülettünk. Kisgyermekkori tiltások, mi a jó, mi a rossz mi a helyes viselkedés, mi nem az. „Légy jó gyerek,... aki jó, az ilyen meg ilyen!”
Észrevétlenül alakul ki bennünk a jó/nem jó szabályrendszere, amiből felnőtt korunkra kinő, a saját rossznak ítélt részünk elutasítása. Ki ne szeretne jó lenni? Marad a jó hangsúlyozása. A rossz árnyékba húzódik, a fekete farkas amiről azt hisszük nem létezik, az árnyékrészünké válik. Életünket irányítóközpontja, a láthatatlanban van, a látható világra fel tudunk készülni.Elutasított én-részünket tudatunk veszélyesnek ítéli, ezért kihelyezzük őket. „Nem én haragszom, hanem te haragszol rám!", (amikor egyébként én haragszom). A figyelmen kívül hagyott részünket egy másik személyre toljuk. Ha valamit fenyegetőnek ítélünk, egy harmadik személyre testáljuk. Ken Wilber, Az átalakulás három alappillére c. videójában említi „Ha szeretnéd, bármikor kipróbálhatod.” mondja. A gyakorlat, nézőpontváltást alkalmaz az árnyék azonosítására.
Válasszunk ki egy számunkra pozitív vagy negatív érzelmi állapotot. Ennek függvényében végezzük el a gyakorlatot. Ami kb 15-20 percet vesz igénybe. A pontos megfigyelést kezdetben érdemes leírni.
Azonosuljunk az árnyékkal!
Váljunk a ’fekete farkassá’, azonosuljunk vele. Pl ha dühről van szó, kerüljünk kapcsolatba ezzel a dühvel. Egyes szám harmadik személyben részletesen írjuk le ezt az érzetet. Milyen? Mit gondolunk róla? Esetleg a testünkben hol jelentkezi valamiféle érzet, milyen ez az érzet? Mit vált ez ki belőlünk!
Beszéljünk hozzá!
Egyes szám második személyben beszéljünk ezzel a dühvel ( lehet személy is). Pl Mit akarsz tőlem? Miért vagy itt? Mit szeretnél mondani? Honnan jössz? Egy egy kérdés után hagyjunk időt a válaszokra.
Nézőpontváltás!
Váljunk azzá az érzésé, érzetté, személlyé, amit felfedeztünk magunkban, vagy akire dühösek vagyunk! Lássuk az nézőpontjából az egészet. Ha az érzetnél a haragnál maradunk, nézzük meg mit válaszolt a kérdésekre, és ebből a nézőpontból vizsgáljuk a problémát. Egyes szám első személyben beszéljünk, vagyis vegyük fel az érzet (személy) álláspontját úgy mintha a sajátunk lenne.
Szeretettel :Ilda
Ken Wilber: