Ahhoz hogy magam szeretni tudjam, megfelelő önbecsüléssel kell rendelkeznem. A kiegyensúlyozott önbecsülés, önismereti feltételhez kötött. Az önszeretet viszont feltétel nélküli. Önmagunk szeretete korlátaink, kudarcaink belátásából áll, abból hogy ennek ellenére szeretjük magunkat, mert a belső hangunk azt mondja, "Tiszteletre és szeretetre méltó vagyok akkor is, ha vereséget szenvedtem". Bár az önszeretet nem óv meg a nehéz helyzetektől, de a felesleges aggodalmaktól igen. Ahhoz pedig hogy a jelenben tarumákat kiváltó aggodalmak hátterét feltérképezzük, gyermekkorunkba kell visszamennünk. Átgondolni, hogy mennyi érzelmi táplálékot kaptunk.
A valamikor szeretethiány, az akárnilyen okokra fogott el nem fogadás, leginkább a párkapcsolatokban köszön vissza. Sok válás szakítás mögött húzódik meg az önszeretet hiánya, az abban való bizonytalanság, hogy csak magamért szerethető vagyok. Sok szépséges tehetséges ember azért nem talál párra, futja köreit, mert nem kellően szereti magát, vagy mert egyáltalán nem szereti magát.
Grafológusként tapasztalom, hogy a 27-35 éves korosztály fél az intimitástól. Intimitás alatt a kapcsoaton belüli elköteleződést értem. Nemre való tekintet nélkül. Amikor a kapcsolat eljut egy bizonyos pontra, vége szakad, legtöbbször akkor amikor komolyabbra fordulknak a dolgok. Ezt sokan fenyegetésként élik meg. Olyan félelemként, aminek okát, nem tudják megmondani, sőt magát a félelemt csak akor fogalmazzák meg, amikor az adott „beszélgetős térben” kívülállóként nézik az életüket. „Jó lenne már megállapodni.. nem tudom mitől félek” „..mi lesz a szabadságommal” „Lehet hogy csak azért van velem mert…akar valamit...mert csak szexet akar...mert van pénzem...”stb Nem azért akar velem lenni mert (szimplán csak) szeret…..
Mindeközben erős a vágy a komoly kapcsolatra. Akadályok gördítése, nem tudatosan…Önbecsülés-önszeretet kéz a kézben járnak. A kudarcal végződő kapcsolatoknak elejét vehetjük, ha képesek vagyunk szembe nézni a témával. A megfelelő önbecsülés kialakulásának alapja, ha céljainkat megvalósítottuk, vagyis a gyakorlat. No meg hogy ne kószáljunk céltalanul az életben. Amikor a gyakorlatban kompetens emberekké válunk, az ezzel járó önbecsülés, megával „rántja” az önszeretetet is. Nem megyünk bele helyzetekbe. Felismerjük hogy kivel barátkozzunk. Rugalmasabbá válik a személyiségünk, nyitottabbá. Több szituációban megméretjük magunkat. Bátrabbak leszünk.
Mindezek egymást vonzzák, és fokozzák.
Ilyenkor pár hónap elteltével jól érzékelhető változás megy végbe emberekben. „Egycsapásra minden más lett.” Pedig csak annyi történt hogy szembe néztünk, mertünk, és léptünk…Legyél bátor!
Szeretettel: Ilda
