A szerelmi képesség! - Szexualitás és nevelés...-

A szerelemre való képesség nem kézenfekvő dolog, nem jön létre  magától úgy, mint ha egyfajta veleszületett képesség lenne. Nem  azzal jön létre, hogy megérnek a nemi szervek, bár sokan úgy gondolják, hogy a nemiszervek működőképessége révén az ember automatikusan a szerelemre is képes. Ez a szerelemnek, a szexnek széles körű téves azonosítása. A szerelmi képességnek kezdetben semmi köze a szexualitáshoz. Fejlődni kezd, amint az újszülött a világra jön. 
Azzal hogy az anyja, apja a karjában tartja óvja,  megtanulja  elfogadni a szeretetet,  ha ez megtörténik bizalom ébred benne környezete iránt. Életének ebben a korai szakaszában megtanul bízni környezetében, a vonatkoztatási személyekben, vagy megtanul bizalmatlannak lenni velük szemben, félni tőlük. Már az első életév nagy jelentőségű a szerelmi képesség fejlődését  illetően. Ha a gyermek bízni tud környezetében, kész lesz arra hogy maga is szeretetet adjon. Ha azonban nem tud bízni, pl fél az anyától vagy az apától, visszahúzódik, és nem mer szeretettel közeledni,  magatartásában érzéseiben, számítóvá válik, amivel aztán később környzetét, de leginkább önmagát manipulálja. 

A szeretettől és védettségtől függő gyermekekben kifejlődik a szeretet elvesztésétől való félelem, ezért később mindent megtesz, hogy kihívja a környezet szeretetét. A szülők parancsait tilalmait bevetíti alakuló felettes énjébe. Akkor érzi szeretetreméltónak magát, ha teljesíti a követeléseket, és elutasítja saját vágyait. Sok gyerek már a világról szerzett első tapasztalataiban átéli, hogy a szeretetet meg kell szolgálni.

A szeretetben elfogadott és szabad gyermek kibontakoztathatja és kipróbálhatja magát anélkül, hogy a manipuláció eszközéhez nyúlna. Ez a gyermek nyitott az élmények felé, nem ismer tabukat, kitapasztalja érzékeit, kifejleszti teljes érzékiségét, kész szeretetet adni anélkül hogy várna valamit, pl dicséretet, ajándékot vagy ’csak’ a szorongása elkerülését. 

A szexualitás az érzéki kibontakozás új távlatait nyitja meg,  ez a felfedezés boldogító tapasztalat a bizalommal teli, szerelemre képes emberek számára, míg a megfélemlített, bizalmatlan emberekben újabb félelmeket ébreszt. A megfélemlített embernek ötletekre, tanácsokra van szüksége a szexualitás technikáit illetően. Gyakran manipulálja magát a háttérben meghúzódó kétségbeesett kérdéssekkel: ,Jól csináltam? El tud így fogadni? Tud így szeretni? Értékes vagyok számára?" Az önmagában bizonytalan ember, elsősorban szeretetet akar kapni, így érzi magát biztonságban,  így csökkentheti az élettől való félelmét. 

A szerelemre képes ember jól érzi magát  ha szeret, és ez  önmagában elég. Nem akarja birtokolni partnerét. Ha életében megjelent a szexualitás, akkor ez szerelemben szerzett, érzett érzéki tapasztalat. Ha ebből párkapcsolat jön létre, akkor az a szerelem adásán,  az egyéniségek kibontakozásán alapul, és nem a felek mohó vágyán, hogy jóllakottnak érezhessék magukat, hogy  kis időre megszabadulhassanak szorongásaiktól. 

A bizonytalan, bizalmatlan embernek azért van szüksége szerelemre hogy kevésbé féljen, ő bekebelezi szerelmet. A szerelmi képesség birtokában levő embert nem kínozzák félelmek, a szerelem felszabadító érzés számára, általa boldognak teljesnek érzi magát. A félelem nélküli szerelem  mentes a szorongástól. 


Szeretettel: Ilda