A hosszú távon jól működő kapcsolat sarkalatos pontjai:
- Önismeret. Ha ismerem magam, és nem csak gondolom hogy igen, el tudom dönteni hogy a másikkal tudok-e közös értékrendet kialakítani. Hogy az ő szokásai, életfelfogása passzol-e az enyémhez. Ne higgyünk a kezdeti fellángolásnak. Ez változtathat rajtunk egy ideig, aztán jönnek hétköznapok, a személyes igények, a bevésődött elemi szokások. Ilyen szokásai mindenkinek vannak. Nekünk magunknak is. Olyanok, amiken nem szeretnénk, vagy nem is tudunk változni. Részletek, amiktől vagyunk azok, akik. Az hogy a másik majd megváltozik miattam, irreális elvárás, hosszú távon nem működik.
- A kezdetektől egyre inkább javuló kommunikáció. Ez a kapcsolat első pillanatától egy kölcsönösen nyitott, őszinte önbemutatást, ezzel együtt a másik személyére való figyelmet jelent. Sokunk megpróbál megfelelni valaminek, amiről úgy gondolja hogy elvárás lehet. Nem a másikra, hanem a saját gondolataira, hitrendszerére figyel. Hogyan viselkedjek. Ez a mosoly biztosan ezt és ezt jelenti nála…Ha ő így akkor én úgy, hiszen anyám, apám is megmondta hogy….Ilyenkor magunkra figyelünk. És ebből a belső monológból nem pedig a tényekből vonunk le következtetéseket.
- A külön külön megélt, mégis közös szellemi fejlődés. Kapcsolati kérdésben grafológiai elemzést kérők többségének kapcsolata, az eltérő szellemi fejlődés miatt futott zátonyra. Közös szellemi fejlődésen a tudás, az ismeret bővülését értem. Sokan elindulnak pl egy spirituális úton ami megváltoztatja őket, vagy elmélyülnek egy tanulmányban, esetleg új szakmát tanulnak, új hivatást választanak. Hangsúly minden esetben a következetes szemléletváltáson, és ennek következtében fellépő lassú személyiségváltozáson volt. Mivel folyamatról van szó, nem egyik napról a másikra történik. A kapcsolati nehézségek valós oka, nehezebben érzékelhető. Hatására egyszer csak azt veszi észre a pár egyik vagy mindkét tagja, hogy nincs közös téma, nincs közös érdeklődési kör. „Nem ebbe az emberbe szerettem bele.”(Ilyenkor pl új szerelmek alakulhatnak ki.)
A kígyó a farkába harap, ismét megjelenik az önismeret, és a mindkét felet kielégítő kommunikáció.... hiánya.
Itt nehéz összegző kijelentést tenni. Pl hogy mindkét fél tanuljon, bár ez legtöbbször szerencsés, vagy ugyanazon lelki út mentén fejlődjön, ez is szerencsés. Egyszerűbb arról beszélni, mikor vehető szinte biztosra hogy nem maradnak együtt. Ha az egyikük ragaszkodik a kapcsolat kezdetén kialakult értékrendhez. Hiányzik belőle a nyitott rugalmas odafordulás, a változás változtatás igénye/képessége. Elzárkózik, mert pl nincs ehhez érett gondolkodáson (nem iskolai végzettségen) alapuló rálátása. Sok párnál a kor előrehaladtával egyikük szellemileg, lelkileg érettebbé válik, másikuk pedig stagnál. Ezek a kapcsolatok odafigyeléssel megmenthetők, ha van jól működő őszinte kommunikáció! A stagnálás a változásra való képtelenség mögött gyermekkori traumák lelki fájdalmak húzódhatnak meg. Ezt felismerve lehet segíteni társunknak. Persze csak akkor ha ezt ő is akarja.
Összeköltözéskor egyikünk sem jelentheti ki, semmi sem fog változni, minden így marad. Azt viszont teljes bizonyosággal tudhatjuk, milyen vagyok, mi érdekel, mit szeretek csinálni mit nem, és azt is hogy a mindenkori kiindulási ponthoz viszonyítva fogok/fogunk változni. És hogy fogunk változni. A kezdeti lépések kérdése hogy erre a változásra együtt képesek leszünk-e. Igen, a szeretet sok mindent felül tud írni, Nem a végtelenségig, és nem mindent.
Szeretettel: Ilda