A napfonat csakrához rendelt elem, a tűz. Ez az érzőkör jelképezi cselekedeteinket, akaraterőnket, önértékelésünket. Belső erőnk tükre! Szenvedélyességünk központja. Vezérli továbbá a külvilág ingereire adott ösztönös válaszreakcióinkat. Feladata, az alsóbb csakrák törekvéseinek kifejezésre juttatása, ezek energiáinak felhasználása.
Míg az első két csakra külső súlyponttal rendelkezik, (gyökér a csoport - családtudat / alhasi a kapcsolati terület - addig a napfonat súlypontja a befelé, az ego felé irányul. Egónk önmagunkhoz való viszonyát, a mindenkori interakcióban elfoglalni kívánt térigényünket tükrözi. Ezáltal befolyással van emberi kapcsolatainkra, a mások iránt érzett szimpátiánkra, esetleges ellenszenvünkre, optimális működése esetén segít jó érzelmi viszonyt kialakítani a környezetünkkel.
Közreműködésével érettebbé válnunk, támogat bennünket abban, hogy jobban megértsük cselekedeteink mozgatórugóit, hogy megfelelően teljes bizonyossággal tudjuk elhelyezni magunkat, a mindenkori mozgásterünkben.
Ehhez az érzőkörhöz, a 15-21 évig tartó fejlődési korszak kapcsolódik. A fiatal felnőttkor energiái, az identitás kialakítása, az ismeretek elsajátítása és begyakorlása, a magánéleti, szakmai, társadalmi kompetencia megteremtése körül összpontosulnak. Ekkor realizáljuk az élethez, a szabadsághoz, az erőhöz, hatalomhoz való viszonyunkat. Megteremtjük azt az öntudatos én-t, aki létrehozza és birtokolja az általa szükségesnek ítélt egzisztenciális eszközöket. Optimális esetben, megadja az energetikai hátterét annak, hogy életre hívjunk magunkban egy dinamikus, optimista, örömképes, intelligens, jó kritikai érzékkel megáldott, határozott akarattal rendelkező embert.
Amennyiben az első csakra a többi 'rovására' hangsúlyosan domináns, akkor a napfonat nem tud kellően működni, mert nem kap elég energiát. Az általa képviselt akaraterő, önérvényesítő képesség, önértékelés, dominancia,az egyén önmagába vetet hite szenvednek csorbát. Nagyon kevés a tűz, ilyenkor az egyén fejlődésre, változásra képtelenné válik. Szülei elképzelési szerint sodródik az életben, önmaga tehetségének kibontakoztatására képtelen (Gyakori a jelenség az 'erős anya dominancia' melletti, korai zárás eseteiben. Amikor is a kamasz szülői hatásra nem maga választja meg azt az identitást, amit majd képvisel az életben. "Szobafestő leszel és kész, apád is az. Majd együtt eljártok dolgozni!" Ezekben az esetekben a tűz elemet, felváltja a félelem.
Amennyiben túl kevés a víz azaz a második csakra gyengén működik, (esetlegesen kellő mennyiségű levegő is táplálja a folyamatot) meg van az esélye annak, hogy a tűz elszabadul. Ilyenkor az egyén jobb esetben egy örök lázadóvá, rosszbab esetben, egy autoriter, mások igényeit figyelmen kívül hagyó, a környezetén átgázoló emberré válik, olyanná akit hatalomvágya hajt, aki érvényesülése érdekében bármire kapható.
"A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz, ha a hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét." /Carlos Castaneda/
Ilda
-->