Ha kérdezel tőlük, nem kapsz saját tapasztalaton nyugvó választ, helyette, ködös válaszokat, és ezt rutinszerűen. Vannak akik azzal múlatják az időt, hogy ősi 5000-6000 éves tradicionális rendszereket próbálnak meg a saját nyelvezetükre lefordítani, kihagyva abból mindent amit soha nem tanultak meg, soha nem gyakoroltak. Figyelmen kívül hagyva amit nem értenek.
A legigazabbak, legkedvesebbek, a legszeretetreméltóbbak, akiket pár jól irányzott lényegre törő kérdő mondat, pár másodperc alatt kibillent a magasztos szerepükből. Aki előbb még a Mágus, a Táltos, a Sámán, a Fénylény, a Papnő, a Boszorkány, esetleg a Jótündérkeresztanya (stb) szerepében tetszelgett, átmenet nélkül egy anyázó személyeskedő, sokszor antiszemita hangvételbe csap át.
Emberek, akikkel ha módodban áll pár igaz szót váltani, panaszkodnak , sorsukért másokat hibáztatnak. Rakják rád a negatív energiát, miközben energiákról, vonzásokról, jóságról papolnak. Elfojtott elnyomott érzelmek, düh, bánat, keserűség nagyon sok esetben okoskodás mögé rejtett lelkiismeret furdalás, a fájdalom álcázásaként, kapaszkodónak használt mondatok.
Amióta ember él…
A spirituális érzület/gondolkodás, annyi idős ahány éve ember él a földön. Kultúránként eltérő szokások mellet, hasonló tartalommal. A külcsíny lehet más, de a belbecs csaknem azonos. A jóga filozófiai rendszere, a Krisna tudat, a Kabbala, a Tao, a Buddhizmus, a Keresztény misztika, a Szúfi út, alapjaikban hasonlóak. Mindegyikük több évezredre visszavezethető tanítványi láncolatot, tud magáénak.
A valós spirituális úton haladó gyakorlók, nem titkolják el tanulmányaikat, nem beszélnek rébuszokban, tudják lehetőségeiket, ismerik határaikat. Egy céljuk van mélyíteni a tudásukat, ismeretek tanulás és megtapasztalás útján.
Valami helyett..
Több gondolkodó (Feldmár, Popper, Müller) mondta/mondja, napjaink embere többségében a családi, személyes gondjait temeti a spiritualitás látszatába. Emberek, akik nem akarnak szembe nézni azokkal a tulajdonságokkal, érzésekkel amiket nem tudnak elfogadni magukban vagy családjukban. Egyszerűbb más életében kutakodni, tanácsokkal ellátni, a megmentő képében tetszelegni. A spirituális pótléka lett valaminek, helyettesíti a meg nem beszélt ki nem mondott sérelmeket, fájó anya gyermek kapcsolatokat, testvéri viszonyokat, elrontott életközösségeket, magányt.
Mit nem pótol?
- A valós megbocsátást (akkor is ha elszenvedői voltunk a helyzetnek).
- A lelkiismeretet.
- Gyermekeink általunk elrontott, meg nem értett életét.
- Felelőségünket szeretteink irányában.
- Félrelépéseinket.
- Sikertelen párkapcsolatainkat.
- Igaz emberség gyakorlását.
- Önzőséget.
- Kapzsiságot.
- Magányt.
Érdemes keresni a hiteles, nem ködösítő hétköznapi emberek társaságát. Mit lehet azt tudni…. lehet hogy a piacon, a kis cekkert cipelő idős nénikétől pár mondat után többet tanulhatunk, mint a rózsaszín ködfelhőbe burkolódzó fennhéjázó magamutogató okoskodó embertársunktól.
Szeretettel: Ilda