I. A csakrákról... GYÖKÉRCSAKRA: "Hord ki a trágyát!"

Ha azok közé  tartozol, akik úgy gondolják hogy  a  fizikai testükön kívül nem létezik más energiaminőség, akkor most dörzsöld össze a két tenyered, majd helyezd őket egymással szemben 5- 10 cm távolságban. Figyeld meg mi történik. Igen elsősorban hőt érzel, amennyiben  jobban fókuszálod a figyelmedet, érzékeled a két tenyér közti hőenergia mozgását. Nem látod, mégis van. 
A hét csakra 
Testünk energiarendszerében hét csakra (szanszkrit jelentése kerek) helyezkedik el. A csakrák, nem látható, nem tapintható energiaközpontok. Ezek az 'központok', a tudatosság, az energetizáltság egymásra épülő, egymást kiegészítő szintjeit képviselik. A gerinc mentén helyezkednek el, az első a farokcsontnál, a második a kersztcsont tájékán, a harmadik a köldök magasságában, a negyedik a szívtájékon, az ötödik a torok alján, a hatodik a két szemöldök között, a hetedik a fejtető legmagasabb pontján található. Ezek az örvénylő energiakörök tükrözik az ember természetét, lehetőségeit. Olyan központok, ahol anatómiailag  találkoznak az idegek és csomópontokat alkotnak. Egymással kölcsönhatásban lévő magasabb energiatöltettel rendelkező területek, amikben az energia koncentrálódik.
Míg a rekeszizom alatt elhelyezkedő három csakra nőies jellegű, ellát minket az élethez szükséges energiával, addig a felső négy  csakra férfias, kiáradó energiát képvisel. A csakrák vizsgálatával, leképezhető az élet egésze. Nincs anyagi természetük, az étertestnek nevezett energiatesthez köthetők. 
Gyökércsakra 
A legalsó központ, a legalapvetőbb túlélési ösztönök, (félelem) fajfenntartási ösztön  területe. Harmonikus működése megalapozza az  energiaellátásunkat, a biztonság érzését, a valós és objektív életszemléletünket. Szilárd talajt ad lábunk alá, amire felépíthetjük életünket. Amennyiben  kellő mennyiségű energiát közvetít a felsőbb csakrák felé, elősegíti az egyén testi, lelki szellemi stabilitását. 
Túlélni
Mióta ember él a földön, akár egy kardfogú tigrisről, akár egy bosszúszomjas főnökről volt/van szó, az üssek vagy fussak kérdésre adott reakció a példája annak, hogy az egyén képes-e teljes biztonsággal megvédeni, fenntartani önmagát. Az optimálisan működő nyitott gyökércsakra biztosítja számunkra azt a mennyiségű energiát, aminek  birtokában képessé válunk megvédeni, fenntartani, ellátni magunkat, gyermekeinket, családtagjainkat.  
Működése, nagyban függ gyermekkorunk (0 - 1 éves kor) legfontosabb szereplőjének édesanyánknak, ránk gyakorolt hatásától. A korai jó anya gyermek kapcsolat következtében alakul ki, vagy nem, bennünk az ősbizalom, ami aztán egy életen át segít hinni a magunk erejében, embertársaink jóindulatában. Létre jön bennünk a létbiztonságába vetett hit. A gondoskodó  anyai szeretet megerősíti az egyéni próbálkozásokat, ezzel kialakítja a kompetencia érzését. Amennyiben az anya szerepe ellentmondásos, vagy a születés során bárminemű trauma történt, nagy az esélye hogy életünket, a „nem vagyok elég jó” érzése szövi át. Az el nem fogadás egy életre felerősíti a belső bizonytalanságainkat. 
Hogyan kezdjük el a  gyökércsakra működését helyre állítani?
Első lépés a bántó gyermekkori élmények feldolgozása, amennyiben lehetséges, a minket bántó családtagokkal, nevelőkkel közösen. A toleráns érdeklődő odafordulás, a magam és a másik elfogadásának alapja. A megoldáscentrikus szembenézés, egy gyógyító folyamatot indíthat el.  Segíti az önismeretünket, az eddig figyelmen kívül hagyott, hárított, esetleg elfojtott negatív élmények megértését.  
Hord ki a trágyát!
"Egy gazda minden évben dús jó ízű terményeket szüretelt. Összeszedte a trágyát az állatok alatt, szét terítette a földjein. A föld minden évben megújult, és gazdagon termett. A titok nyitja, a trágya volt. Egy másik gazda ezt a munkát nehéznek, büdösnek találta, ezért nem alkalmazta. Néhány év alatt tönkre ment a gazdasága." Fejlődésünk  leginkább azon  múlik, hogy  képesek vagyunk-e megismerni, felvállani személyiségünk azon oldalát, amit visszataszítónak tartunk. 

Ne legyünk restek, hordjuk ki a trágyát ...


Köszönöm a figyelmedet.
Ilda


-->