HALOTTAKRÓL JÓT VAGY SEMMIT! Amikor a család kiírtja magából a számára szokatlan eltérő egyedeket

MIÉRT NEM TETSZIK, HA VALAKI TÁRGYILAGOS A KÖRNYEZETÜNKBEN?
Nagyon sok családban tarja magát a mondás hogy "halottakról jót vagy semmit". 50-100-200 éven át a családi tudattalanból visszatérő, a szűkebb család, és a tágabb rokonság számára a mindennapi életgyakorlatban jelen lévő, ám a gondolkodásukban nem realizálódó problémát jelent ez akkor, amikor generációkra visszamenőileg ugyana-zokat a köröket futják.
Ezekben a gigászi méretű történetekben élők legtöbbször észre sem veszik, hogy életük nem más, mint a szüleik, nagyszüleik életének ismétlése. Teszik ezt úgy, hogy közben a jövő generációjának mindent megadnak azért,  hogy ’nekik jobb’ könnyebb, szebb legyen’. E közben mindent el is követnek, hogy gyermekeik ugyanazokat lelki defekteket vigyék tovább! 

ANONYM
Mint nagyon sok vidéki katolikus család ’mintacsaládunk’ a katolicizmust, nem saját lelkiségük megéléséért, hanem a neveltetésük miatti szokásként éli meg. Nem azért járnak templomba, mert a hitélet a saját belső valóságuk megélésének záloga lenne, pusztán azért, mert anyáik, nagyatyáik is ezt tették. 
Szokásaikból hiedelmeikből adódik, az egymás iránti elvárásuk, is a család tagjai csak azt tehetik, csak úgy ahogy ez az íratlan törvények szerint elfogadott. Azok akik nem így tesznek kirekesztődnek és jobb esetben’küllönc’ rosszabb esetben ’ez hülye’,a legrosszabb esetekben ennél is megalázóbb jelzőkkel illetődnek. Vagyis félelmetes az elvárásoknak ellentmondani.


MI TÖRTÉNIK HA VALAKI MEG AKARJA SZAKÍTANI EZT A LÁNCOLATOT? 

Lelkileg kirekesztik! (Ténylegesen nem, mert azt nem engedi meg a szokásjog, viszont ez a lelki toprongy, annak aki nem megfelelő, rosszabb mintha kizárták volna  maguk közül.)
Ezekben a kirekesztettséget eredményező helyzetekben jelen lévő emberek közül mindig van egy kettő, akit foglalkoztatnak a miértek. Akik egy idő után átlátják, hogy a szülők, nagyszülők életvitele hibás volt. - Ez természetes is senki sem tökéletes-. Ezen helyzetek negatívuma hogy a család ezen tagjai elszeparálódnak a probléma csak a sajátjukká válik, hatalmas introvertált űrt eredményezve önmaguk és család tagjaik között, amennyiben a család meghaladva a stagnáló szintet továbblép, tagjai lehetőséget kapnak, a családi identitás ’magasabb rezonanciára’ történő átviteléhez. 
Ez viszont nem fájdalom mentes. Szembesülni kell az előző generációk anyáinak apának hibáival. Ennél a pontnál a legtöbb esetben véget is ér a mutatvány. A tagok képtelenek tárgyilagosan szemlélni a felmenőket. 


SZERETET? MEGSZOKÁS? VAGY  KÉNYELEM?
A generációk közötti erős egymásrautaltság miatt, (Nagyon sok esetben több generációs családokról lévén szó, sokuk csak szüleik halála után, 40-50-60 éves korra lesznek teljesen önállóak.) nagyon erős a realitást nélkülöző érzelmi kötődés, ami köztudottan bizonyos értelemben a kamaszkor körüli állapotban fixálja a személyiséget. 
A kamaszkor egyik feladata lenne, hogy megkérdőjelezzük szüleink tökéletes voltát, elfogadjuk hogy ők is csak hibák sorozatát megélő esendő emberek, az hogy túllépjünk ezen (Ranschburg Jenő). 
Ha ez nem történik meg, felnőtt korra is megmarad a gyermekkori idealizált szülőkép, a szülök igazának megkérdőjelezés nélküli elfogadása, posványossá élettelenné téve a családi folytonosságot jelképező „élő vizet”. Terméketlen generációkat eredményezve. 

MI TÖRTÉNIK HA A FELMENŐINKET JÓZAN KRITIKÁVAL SZEMLÉLJÜK?
Amennyiben idáig eljutunk, képessé válunk szeretetben elfogadással, ám nem kritikátlanul visszanézni, egymás felé fordulni. Az elfogadással együtt a család generációs értelemben vett fejlődésében megjelenik a tovább lépés lehetősége. Dinamikus fejlődő egységgé válik, tagjai egyéni szabadságjogokat élveznek, szabadon dönthetek, választhatnak, válhatnak házasodhatnak, dolgozhatnak úgy és ott, ahol nekik kedves, amit  a család elsősorban nő tagjai, nem bírálnak felül. Igen! A családi fixációt szinte mindig annak nő tagjai hozzák létre, hiszen ők a családi tűzhely őrzői. Bármi áron! 
Ki kell mondani  hogy ezekbe a rugalmas fejlődő generációs helyzetekbe nem férnek bele a „Halottakról jót vagy semmit.” „Ha ezt tudná forogna a sírjában.” mondatok. Visszatekintve a felmenők, jó és rossz döntéseit elfogadva, azt meghaladva lehet csak tovább lépni! Amennyiben ez nem történik meg, hiába a ’jóakarat’, az utódok közül sok társ nélkül párkapcsolati problémákkal éli le az életét, a generációs mátrixban előbb vagy utóbb megjelenik az utódnemzési probléma. A család életében eljön az a generáció, (mindig a második…az unokák generációja)  akik megfizetik az őseik által bebetonozott helyzetet. 
Érdemes lenne átgondolni, valóban ezt a 'jót' akarja bárki is  gyermekeinek?   


A tárgyilagosság nem közömbösséget, hanem tiszteletet jelent, vagyis annak a képességét, hogy nem torzítjuk el és nem hamisítjuk meg a dolgokat, az embereket, és saját magunkat.”



Erich  Fromm



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Csakrák és személyiség! CSAKRATÉRKÉP!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!