Próbáld megérteni a történet értelmét, benne a saját szerepedet, és másokét. Tekints minden szereplőre magadat is beleértve, szeretettel. Mentális képernyődön nézd végig a történetet azokkal a személyekkel, akikről úgy gondolod hogy valamilyen jogtalanságot követtek el veled szemben. Fogadd el, hogy mindenki esendő emberi tulajdonságokkal redelkezik, te is és mások is. Hogy a történteket bármennyire is szeretné bárki, nem tudja visszacsinálni, hogy enyhülést számodra az elfogadás és megbocsátás hoz.
Lásd hogy a történtekre senki sem büszke. Hogy akkor és ott minden résztvevő tartott valahol, tapasztalatokkal, érzelmekkel, ismeretekkel, és hogy ezek között nagy volt az eltérés. Lásd meg hogy ez az eltérés volt a kiindulási pontja a konfliktusnak, értsd meg ezt. Fogadd el, hogy a saját nézőpontjából mindenki jót akart, ennek megfelelően cselekedett, ám ezek az érdekek, érzések akkor összeegyeztethetetlenek voltak...
Amikor sikerült belülről rámosolyognod a történet szereplőire, gondolatban megölelni őket, amikor meg tudod köszönni nekik, hogy segítségedre voltak éltutad megvalósításában, nagy lépést tettél az elengedés folyamatában... egy gondolatfolyam végén próbáld megtennei ezeket a gesztusokat.
Ha több fájdalmas történeted van, hagyd hogy a történetek maguktól bukkanjanak fel. Hagyj felmerülni olyan eseményeket is, amelyekkel "hadilábon állsz", és a fenti gyakorlatot minden esetben végezd el. Lényeges hogy ne csak a saját szemszögödön keresztül nézz rá a konfliktusra, hanem a másik ( a bántó) emeberén is. Nagy eséllyel felismered a tettei mögötti indokait, és ha nem is tartod helyesnek, megérted a mozgató rugóit.
Lehet hogy kezdetben nehezünkre esik a gyakorlatok elvégzése, aki rendszeresen gyakorol, azt fogja tapasztalni, hogy egyre könnyebbé válik, megszabadul a belső nyomástól. Amíg minden erőnkkel a falnak feszülünk, a fal is teljes erővel nyom vissza bennünket. A helyzet úgy oldható meg, hogy levesszük a kezünket a falról, a nyomás ilyenkor magától megszűnik. Bár ez a hasonlat lehet meglehetősen banálisnak tűnik, mégis legtöbben valamilyen fal előtt állunk, minden erőnkkel nyomjuk azt, s közben panaszkodunk, hogy visszanyom.
Legegyszerűbb ha elengedjük...
Szeretettel: Ilda