„Soha, semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt. Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni.” Eckhart Tolle mondatait sokan pajzsként használják, csak valahogy felejtődjön el a múlt.
A mostban élni nem azt jelenti hogy felejtsd el, satírozd ki az agyadból a múltat. Kitörölni úgy sem tudod valahogy úgy vagyunk összerakva hogy az emlékeink nem törlődnek ki belőlünk, velünk maradnak. A múltunk által lettünk azzá akik vagyunk. Az emlékeink színezik át az érzelmeinket, megadják a világhoz való viszonyunkat.
A mostban élni nem azt jelenti hogy felejtsd el, satírozd ki az agyadból a múltat. Kitörölni úgy sem tudod valahogy úgy vagyunk összerakva hogy az emlékeink nem törlődnek ki belőlünk, velünk maradnak. A múltunk által lettünk azzá akik vagyunk. Az emlékeink színezik át az érzelmeinket, megadják a világhoz való viszonyunkat.
OTT TUDOD HAGYNI A MÚLTAD LAKHELYED EGYIK ÚTKERESZTEZŐDÉSÉNÉL?
Képtelen vagy rá! Hiába rengeteg idézet a jelenben élésről a múlt figyelmen kívül hagyásáról. Ezt nem tudod megtenni, igaz kis ideig tehetsz úgy, mintha….. Ilyenkor valahogy mégiscsak összehozod hogy a nem kívánt kellemetlen emlék, mert erről van szó, (ha szép volt miért is akarnád kitörölni, jó arra emlékezni) kitörlődjenek.
Nem ez történik. Elfojtod! Ha a múlt eseménye fájt/fáj, és menekülőre vetted a figurát, a lelked (pszihéd) tesz róla hogy ne kelljen szembe nézned a dologgal. Kialakul benned egy szélsőséges helyzet, megtörtént valami, ami után egyfajta 'amnéziába' esel. Kis szervi segítséggel nem veszel róla tudomást, éled a mindennapjaidat a valamikori fájó emlék kiiktatva. Mindannyian így működünk, idegrendszerünket így huzalozta be a Teremtő. E szerint a probléma megoldva máris élhetsz a pillanatnak, a jelenre fókuszálva boldogan! Akkor miért nem?
AMIKOR A DOLGOKNAK SÚLYUK VAN
Miért van az hogy az emberek többsége mégsem boldog, még sem tudja megvalósítani az ’Éntelenség’ és a jelenben élés realitását?
Mert az elfojtott érzelmeid, emlékeid vissza köszönnek más formában, más szituációkban, más emberekkel……de vissza. Mi a helyzet a felejtéssel, nem azért van hogy védelemül szolgáljon? Kérded jogosan. A jelentéktelen dolgokat elfelejtjük, nincs súlyuk az életünkben, a jelentős emlékeket vagy feldolgozzuk, vagy elfojtjuk, az elmúlt pár tízezer év óta nincs harmadik verzió.
Ígérhetnek neked bármit az ilyen olyan Tündér-segítők, Látók és Akárkicsodák…..a problémáid feldolgozása nélkül, györérproblémád vissza köszön. Valahogy kifogod új arcban bár, de azt a pasit, és azt a nőt aki annak idején a padlóra küldött, valahogy nem sikerülnek az elképzeléseid mert palira vesznek, gyermekeddel visszatérően nem jó a kapcsolatod…… a végtelenségig sorolhatnám.
Teremtő azért, hogy valahogy túl élj, megpróbál védelmezni azzal hogy beiktatta az elfojtás intézményét, ezzel a gondolataidból kiűzte a fájdalmadat, ez igaz, de elfojtás nem más mint részleges tűzoltás, csak akkor engedte alkalmazni ha nagy a baj. Ideig óráig feltarthatod a tűz terjedését, de ha nincs a tovább terjedés ellen a kezedben megoldás, beláthatatlan károk keletkezhetnek.
VAKON JÁRNI
Ami az életben maradásunk lapvető feltétele, (volt, lesz) az a tanulási képességünk. A mindenkori belátás, majd az ezen alapuló cselekvés. Ha ez a két lépés kiiktatódik az életünkből, akkor vakon járunk. A tanulás alapja a feladat felismerése, az azon való munkálkodás, miközben a feladat megoldódik. Amit megoldunk azzal valóban nem fogunk találkozni, vagy ha igen, akkor helyi értékén tudjuk kezelni, és az hogy a dolgainkat reálisan kezeljük a ’jólétünk’ záloga.
MIT TEHETSZ
Hogy megkérded….miért….miért történt, mi volt ebben a szerepem.
Hogy szembe nézel a történtekkel úgy, hogy kitörlöd a saját nézőpontodat az eseményből, egy idegen szemével nézed a történteket, azért hogy a helyzetben ráláss a saját szerepedre. És igen ismét elérkeztünk az unalomig emlegetett önismerethez. Megérted a múltad. A megértés magával hozza az elfogadást. Az ilyeténformán történő elfogadás nem eredményez elfojtást. Olyan mint amikor a friss tavaszi levegőből egy nagyot szippantasz, megtelik vele a tüdőd. Egyfajta szabadság élményt ad AHA élményt.
AHA….akkor ott Ő tudott/nem tudott….AHA… akkor én rosszul /jól…
AHA… akkor ott ezért és ezért….
A jelenben élés feltétele a teljes egész ember, nem csak az egy bizonyos rész az emberből, érdemes megismerkednünk magunkkal. Tudni, hogy ki van az arc mögött, ki is az aki visszanéz ránk a tükörből.
-->