Előljáróban
a szerelmet kiváltó tényezőkről:
Semmi líra? Semmi holdfényes éjszaka, nincs ebben a felsorolásban? Nincs. Az intim kapcsolataink létrejöttében ösztönkésztetésink, neveltetésünk, hiányállapotaink a leginkább mérvadók. Ezek az alapok. A szerelmi építkezés, holdfény, virágok, és csokis eper- száraz pezsgő formájában, erre az alapra történik.
Legtöbbünk amikor párról gondolkodik elképzel egy képet testi adottságokról, személyiségjegyekről. Aztán meglátja azt a valakit aki bele illik ebbe a képbe. Megismerkedünk, randizunk. Pár alkalom után, (nők, férfiak is-is) ezt az ideálképet, belelátjuk az illetőbe. Hiába na, a szerelem vak. Még egy jól sikerült randi, és a saját elképzelésünk tényében fürdőzünk. Boldogok vagyunk megjött az igazi. Ezzel együtt, felpezseg a birtoklási vágyunk, örökre fenntartani ezt a boldogságot, megtartani ezt az embert. Ekkor villan be többek között, a szerelmi kötés gondolata. Megkeressük tehát azt az embert, aki elvégzi ezt.
Kimenetelei a helyzetnek
1. Együtt maradunk. Ez a Mágus tud valamit!
2. Nem maradunk együtt, ez a Mágus egy kókler. Majd a másik...
3. A szerelmem nem is olyan amilyennek mutatta magát, elcsavarta a fejemet, becsapott, Ez egy ilyen meg olyan ember...ennek a szerelemnek az áldozata vagyok....
Az első esetben, több van a dologban, mint egy fellángolás. Egy hosszan tartó sikeres partnerkapcsolatban, a jó biokémia mellett, nagyobb szerepet kap az önismeret, társismeret, közös érdeklődés, hasonló beállítódás. Szerelmi kötés ide, szerelmi kötés oda ez Mágus nélkül is összejött volna.
A második esetben, a fent említett Trióból valami hibádzik. Választottunk számunkra bejön, ám rövid időn belül kiderül hogy mi nem vagyunk olyan hatással rá, hogy hosszú távra tervezzen, legtöbb esetben, kölcsönösen nem működik köztünk a biokémia. Ismétlem kölcsönösen. Az is lehet hogy összeegyeztethetetlen neveltetésbeli különbségek vannak. Nincs az a Mágus aki ezt a kapcsolatot összekösse.
Harmadik esetben magunknak sem merjük bevallani, rosszul választottunk. A fejünkben lévő ideált vetítettük ki valakire ahelyett, hogy megismertük volna. Ahelyett hogy átgondolnánk a választásunkat, a másikra testáljuk a problémát. Érdemes lenne ilyenkor feltenni magunknak pár kérdést. Miért választok így? Mi az oka hogy többet gondolok bele? Meddig akarok még a saját elképzeléseim áldozata lenni? Ez utóbbi kérdéskörrel nem a szerelmi kötést ígérő Mágus foglalkozik.
Mit tud erről a Mágus?
Szinte mindent. Ránéz a szolgáltatást kérőre, pillanatok alatt beazonosítja a tapasztalatát, leveszi hogy az illető hol tart. Amikor ez megtörténik nagy bizonyossággal azt is tudja, hosszú távon be jön a kötés vagy nem. Elvégzi. Miért? Talán mert sok esetben látja azt a tehetetlenséget, fájdalmat amit a hozzá forduló él át. Talán mert megszánja. Nem tudom.
Valamit viszont igen a Mágus jelenléte az önismereti hiányosságainkat nem pótolja. Ha valaki nekünk 'teremtetett', kötés-oldás ide vagy oda...vele fogunk élni..ha nem akkor jobb szeretettel minél hamarabb elengedni....azzal hogy ragaszkodunk hozzá, magunkat vágjuk el az élet körforgásától..
Köszönöm a figyelmedet:
Ilda
- A nagyon erős biokémiai energiák jelenléte, ezzel együtt, nem egy szimpla szexuális kapcsolat. Fajfenntartási ösztöneink, bizonyos szagú, kinézetű emberek felé sodornak bennünket.
- Neveltetésünk, saját és ellentétes nemű szülőnk viselkedése kihat a szerelemi életünkre, ill a partnerválasztásainkra.
- Szerelembe esésünk nagysága egyenesen arányos az azt megelőző magányosságunk nagyságával. Vagyis minél tovább élünk magányosan, annál valószínűbb, hogy az első alkalmasnak 'látszó' egyedbe belehabarodunk.
Legtöbbünk amikor párról gondolkodik elképzel egy képet testi adottságokról, személyiségjegyekről. Aztán meglátja azt a valakit aki bele illik ebbe a képbe. Megismerkedünk, randizunk. Pár alkalom után, (nők, férfiak is-is) ezt az ideálképet, belelátjuk az illetőbe. Hiába na, a szerelem vak. Még egy jól sikerült randi, és a saját elképzelésünk tényében fürdőzünk. Boldogok vagyunk megjött az igazi. Ezzel együtt, felpezseg a birtoklási vágyunk, örökre fenntartani ezt a boldogságot, megtartani ezt az embert. Ekkor villan be többek között, a szerelmi kötés gondolata. Megkeressük tehát azt az embert, aki elvégzi ezt.
Kimenetelei a helyzetnek
1. Együtt maradunk. Ez a Mágus tud valamit!
2. Nem maradunk együtt, ez a Mágus egy kókler. Majd a másik...
3. A szerelmem nem is olyan amilyennek mutatta magát, elcsavarta a fejemet, becsapott, Ez egy ilyen meg olyan ember...ennek a szerelemnek az áldozata vagyok....
Az első esetben, több van a dologban, mint egy fellángolás. Egy hosszan tartó sikeres partnerkapcsolatban, a jó biokémia mellett, nagyobb szerepet kap az önismeret, társismeret, közös érdeklődés, hasonló beállítódás. Szerelmi kötés ide, szerelmi kötés oda ez Mágus nélkül is összejött volna.
A második esetben, a fent említett Trióból valami hibádzik. Választottunk számunkra bejön, ám rövid időn belül kiderül hogy mi nem vagyunk olyan hatással rá, hogy hosszú távra tervezzen, legtöbb esetben, kölcsönösen nem működik köztünk a biokémia. Ismétlem kölcsönösen. Az is lehet hogy összeegyeztethetetlen neveltetésbeli különbségek vannak. Nincs az a Mágus aki ezt a kapcsolatot összekösse.
Harmadik esetben magunknak sem merjük bevallani, rosszul választottunk. A fejünkben lévő ideált vetítettük ki valakire ahelyett, hogy megismertük volna. Ahelyett hogy átgondolnánk a választásunkat, a másikra testáljuk a problémát. Érdemes lenne ilyenkor feltenni magunknak pár kérdést. Miért választok így? Mi az oka hogy többet gondolok bele? Meddig akarok még a saját elképzeléseim áldozata lenni? Ez utóbbi kérdéskörrel nem a szerelmi kötést ígérő Mágus foglalkozik.
Mit tud erről a Mágus?
Szinte mindent. Ránéz a szolgáltatást kérőre, pillanatok alatt beazonosítja a tapasztalatát, leveszi hogy az illető hol tart. Amikor ez megtörténik nagy bizonyossággal azt is tudja, hosszú távon be jön a kötés vagy nem. Elvégzi. Miért? Talán mert sok esetben látja azt a tehetetlenséget, fájdalmat amit a hozzá forduló él át. Talán mert megszánja. Nem tudom.
Valamit viszont igen a Mágus jelenléte az önismereti hiányosságainkat nem pótolja. Ha valaki nekünk 'teremtetett', kötés-oldás ide vagy oda...vele fogunk élni..ha nem akkor jobb szeretettel minél hamarabb elengedni....azzal hogy ragaszkodunk hozzá, magunkat vágjuk el az élet körforgásától..
Köszönöm a figyelmedet:
Ilda