A Tarot mágusáról ...

"A tarot Mágusa, az öntudatára ébredő, önérvényesítésében  megerősödő, teremtő ember képe, aki elszakadva a mennyei atyjától, saját útját járja. Üdvözölhetjük benne az isteni fiút, aki a "Vagyok!" kijelentéssel elkülönítette magát, mindentől, és mindenkitől, és üdvözölhetjük benne az teremtett világot önmagába olvasztó 'Egységet', aki képessé vált feloldódni az ürességben.

A Mágus lap szimbolikája a történelem előtti időkig vezet vissza bennünket. Az archaikus korban erős nyílt szívű,  a népükért felelősséget vállaló nagylelkű királyok  uralkodtak, a mágusok csoportja nem tartozott szervesen az általuk irányított társadalomhoz. Ennek legfőbb oka az a  szokásjog volt, miszerint a háborúkkal fenyegető időkben, örökösödési kérdésekben, ínségek idején,  a Vezetők  a mágusokhoz fordultak segítségért. A királyságokat, fejedelemségeket két egymástól eltérő  - ellentétében egységes- energiaminőséget uraló emberek irányították. Elszánt hősies uralkodók,  és a tiszta szellemi energiát magáénak tudó béketűrő tudósok, azaz a Mágusok Rendje. 

A mágusok együtt éltek a természettel, ismerték annak minden titkát, ez a tudás rendkívüli teremtő erővel vértezte fel őket. Ismereteiket nagy gonddal kiválasztott utódaiknak adták át. A tudás beavatási szertartások mentén hagyományozódott  tovább. A valamikori mágustanonc alapvetően kétféle módon önállósodhatott. Vagy nagyhatalmú mestere segítségével, aki a tanuló idő elteltével szertartások útján avatta be, ebben az esetben az inas azonosult az elsajátított tudással, majdan a mester nyomdokaiba lépett. Igaz ritkábban, de előfordult az is, hogy a tanítvány  elhagyta a mester által kijelölt utat. A tarot mágusa, az az önállósodott mesterré vált segéd, aki az átvett szellemi energiák birtokában szakított az addigi hagyományokkal, a belső és külső világ  egységesítését tűzte ki céljául. 

A tarot mágusa megtanulta a teremtéshez szükséges elemek használatát, az azokkal való manifesztáció titkát. Tudását pedig átadta a közembereknek azzal a céllal, hogy ők is képessé váljanak a személyes belső és az érzékszervi külső valóságuk egységesítésére. Akik ezáltal önmaguk, és környezetük formálásának mesterévé tudtak válni. Azzal hogy az ember képessé vált önmaga és  környezete fölé emelkedni, megtapasztalta az elkülönülés, majd az egység érzetét, megteremtette  magában a teremtő lényként való létezés csíráját. Ellentétben isteni tanítójával, aki mély szakadékot húzott a teremtő szellem síkja, és az anyagban manifesztálódott élet síkja között, a tarot mágusa lemerülvén a létforgatagba, átadta az isteni tudást az embernek, megadva a lehetőséget az emberiség számmára hogy önmaga is mágussá válhasson. Ami átadhatatlan volt, az az egységben való létezés titka. Ezt a titkot az élet létforgatagában, az embernek önmagának, egyéni megtapasztalás útján kellett elsajátítania. A tarot mágusa elvezette az embert a kapuig, a tanítás szellemében továbblépni, az embernek magának kellett. 
Ismeretei bővülésével az ember minél nagyobb tudásra tett szert, annál jobban elkülönült társaitól. Egyre jobban eltávolodván a valamikori tanítástól. Az idő múlásával az eredeti tudás feledésbe merült, az ember a változtatás iránti igényét a külsőségek hangsúlyozásával, az anyag imádatával pótolta. Egyoldaalúsága révén ereje egyre fogyatkozott, miközben egyre távolabbra került az ősi, a tarot mágusa által közvetített  tudástól."

"A lap üzenete problémahelyzetben számodra: 
- Fedezd fel, teremtsd meg magadban a Mágus avatárt."
...............................................................................

Köszönöm a figyelmedet:
Ilda

(Részlet készülő könyvemből való.)

-->