Ugrás a fő tartalomra

MEGBOCSÁTANI...

Gyerekként...
A bántás, az  érzelmi elhanyagolás akkor fáj leginkább ha a családból érkezik. Miértek, okok és indokok, sérelmek, befelé szivárgó lelki sebek. Vád, önvád....Aztán hogy mégse legyek teljesen kitaszított,  hogy megmaradjon a valahová tartozás csalóka illúziója, gyerekként megtanultam hallgatni. Kezdetben azért, mert azt hittem így helyes. Később persze rájön az ember hogy nem, de ekkorra már talál annyi hibát magában az ember lánya, hogy fel sem merül benne más alternatíva.  Az idő múlásával a fájdalom elül valahova, és nem marad körülötte más mint a  mérhetetlen csend.....  
Anyám volt....
Leéltünk szinte egy életet úgy, hogy alig beszélgettünk. Persze beszéltünk, a mindennapi teendők, mire van szükség, mit kell tenni. Ilyesmi. Igazi valós beszélgetéseink nem voltak.  Aztán beteg lett, és ez a betegség nem engedte meg egyikünknek sem a hárítást. 
Néztem őt, és  nem tudtam mást látni benne mint a valamikori kisgyermeket, aki  nem kevesebbet hozott magával erre az életre mint  egy paranoid  irrancionális szorongással teli világot. Néztem, ahogy fekszik a kórházi ágyon, és gondolatban láttam őt fiatal lánnyá cseperedni, csodásan szép nővé érni. Sokoldalú volt, kiváló konyhát vitt, szeretett színházba járni, 70 évesen még tűsarkokon járt, sportosan vezetett, és imádott olvasni...Anna Karenina, Bovaryné, Büszkeség és balitélet. Lányok, asszonyok hősnők. Életek. Nőként létezni igazán, csak könyveken keresztül, egy a valóságtól elrugaszkodott illúzió világban tudott.  
Tudod  én mindig nagyon féltem....mondta halkan.
-  Mitől féltél anya?
-  Nem tudom, csak féltem......mindentől, és mindig....
Ez a pár szó egy villanás alatt változtatott meg bennem mindent. Eltörölte negyven év meg nem értett bánatát. Az én erős anyám akiről bármi más ezerszer hihetőbb lett volna....félt...Ettől a pillanattól tudtam teljes szívvel, megbocsátani  elengedni  az összes közösen szerzett fájdalmunkat. Mindet az utolsó cseppig. 
Megbocsátani....
Próbáltam többször. Ésszel. Persze ahhoz hogy  valóban képesek legyünk  rá, - ne csak mondjuk -  az ésszerűség önmagában kevés, de pont ennyire kevés az is, ha valamiféle vallásosság muszájsága miatt próbáljuk meg. Ahhoz hogy  teljes szívvel képessé váljunk a megbocsátásra,  nézőpontot kell váltani. Másképp kell a másikra nézni. Felismerni hogy ami történt az valaminek az eredménye. Hogy a másik is szenvedett, és lehet hogy nem tudott többet, és mást adni. Nem azért mert nem szeretett, vagy mert  nem fogadott el. Egyszerűen  belőle a  születésénél, neveltetésénél, betegségénél  vagy más nehéz gyermekkori élethelyzet miatt, hiányzott az együttéléshez, az élethez szükséges efféle kondíció.  Ennyire volt képes.  
Felnőni egy ember mellett. Barátságokat kötni. Együtt élni.  Egy suliba járni,  közösen  szórakozni és  mindeközben  lehet nem is tudjuk hogy mi van a másik ember lelkében?  Félelem, öröm szomorúság....Élet.....ahol is a legnagyobb szükségletek  egyike a másikat és magamat  csetlő botló emberként  elfogadó szerető nyitott odafordulás.

Kapott örökségünket csak addig okolhatjuk, míg a történések rejtve vannak szemünk elől. Ha a titokra fény derül, az ismeret birtokában, tudatlanságra többé nem hivatkozhatunk. A megbocsátás egy újjászületés, istenigazából nem az "elkövetőnek", hanem nekünk magunknak, elszenvedőknek van rá szükségünk.. 

Szeretettel:Ilda




-->


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Napjaink asszonyai lányai közül sokan úgy gondolják hogy a bibliai teremtés-történet, amikor is Isten Ádám oldalbordájából meg-teremtette Évát, a magyarázata annak hogy Éva egyenrangú Ádámmal.  "A történelmet a győztesek írják" tartja a mondás, és ez így is van. A Biblia is azon emberek által leírt történetek gyűjteménye, akiknek módjukban állt megörökíteni ismereteiket....de mi a helyzet azokkal a részekkel amik akarva, akaratlanul, de kimaradtak...... Az Éva előtt létezett 'ősasszonyról' Lilithről nem beszél a Biblia....pedig hát ő volt az, akit Isten Ádámnak társul szánt!

Ra Ma Da Sa Sa Say So Hung - Mantra

Gyógyító Mantra, a végtelenbe hatoló rezgés.
A Nap, a Hold, a Föld, a végtelen egyetemes Világmindenség, és Én egyek vagyunk.
Minden alkalommal, amikor tökélyre viszel egy mantrát,, művésszé válsz, aki képes magából előhívni az egység érzetének egyszerűségébe emelő állapotát.

Ra – Nap
Ma – Hold
Da – Föld
Sa – a Végtelenség
Sa – a Végtelen
Say – a Végtelenség egyetemessége
So Hung –  Én Te vagyok






Hazugságok egyszer, kétszer, és még.....Tévhitek vs tények!

Egy percig sem kérdés, mindannyian hazudunk. Ez kutatásokkal igazoltan, evolúciós okokra vezethető vissza. Minél intelligensebb egy faj, annál valószínűbb, hogy megtévesztő.  A gyökérok legtöbb esetben, a falkavezérség vágya. Mindent megteszünk azért, hogy domináns személlyé váljunk. Minél összetettebb a társadalom szerkezete, a benne élők, annál kifinomultabb eszközökkel élnek arra nézve, hogy megtévesszenek másokat.  Fokozottan igaz ez, azokra, az emberekre, akik önmagukban, nem rendelkeznek a falka-vezérséghez, szükséges kon-díciókkal. Gondolok itt az irányítói képességre, a felelősség felvállalására, bátorságra, tettrekészségre, a kockázatvállalás képességére, a másik ember valós tiszteletére és szeretetére.

Tévhitek 
Azt szokták mondani a hazudók mondandójuk során sokat  izegnek, mozognak. Nem igaz! Arról ismerszenek meg, hogy amikor hazudnak, megmerevedik a felső testük.  Aki hazudik, nem néz a szemünkbe. Nem igaz! Túl sok, amit a szemünkbe néznek, kompenzálva a mítoszt.  És hogy …