"Én nem kritizálok senkit, nem vagyok olyan!"

Amikor kritikai képességről beszélünk, nem egy érzelmi indíttatású ítélet alkotásról, és nem is önismereti hiányosságból adódó, kompenzációról van szó. A kritikus szemléletmód egy  minőség.  Önmagunk, és környezetünk ellenőrzéséről van szó. 
Aki kritikusan gondolkodik, az minden esetben áttekinti a szituációban meglévő (vállalkozás, családi élet, stb) összes momentumot, és ez alapján értékel. 
A kritikus hozzáállás, eligazít bennünket, a jelenségek, lehetőségek helyességének, hasznosságának, célravezetőségének megítélésben. E képesség segít nekünk abban, hogy a megfelelő döntést hozzuk, vagy a megfelelő személyt válasszuk bármiról is legyen szó. 
Ami nem az...
Amikor többségében érzelmi indíttatású önfényező, másokat lekicsinylő magatartással találkozunk, akkor a "Mi a véleményed?" kérdésre a válaszok hasonlóan kezdődnek:
 -  Szerintem ez....
 -  Én nem ezt, és nem így...
 -  Van egy ismerősöm aki....
 -  Láttam már olyat aki....
 -  Igen de......
- Ez hülyeség (butaság stb) én így csinálom...
Közös bennük az 'Én' kiemelése, a 'Nekem' kezdetű, a 'de' szócskával folytatódó, " A láttam már olyan embert akinek bőr van a nyakán." nagyságrendű mondat. Az illető szubjektív, hozzáértést, jártasságot nélkülöző, adott témában  tapasztalattal, ismerettel nem rendelkező, öntetszelgő ember, aki akkor és ott, nagysága tudatában nyilatkozik.
Ami igen...
Ha a megkérdezett fél valóban kritikusan gondolkodik, minden esetben összegzi a hallottakat. Sosem tüzel muníció nélkül, mint a valamikori amerikai western filmekben. A  kritikus gondolkodás elemző jellegű.
 -  Elismétli a kérdező által mondottakat...
 -  Rá kérdez hogy van -e még valami amit....
 -  Összegez...
 -  Több szempontot figyelembe vesz, mielőtt válaszol, és ezeket a
     szempontokat meg is osztja.
 -  Jól érzékelhetően, egyfajta távolságot tart önmaga, és a 
    kérdéses téma között.
 - Gondolatai közlésekor , összetett hivatkozási alapokat  hallasz. 
 - Többször kérdez, összegez, majd visszacsatol,  önmagát is 
   ellenőrizvén.
 - A válasz sohasem én kiindulású ( mivel nem róla, hanem egy
   másik emberről van szó). 
Az "Én így." " Én úgy. " kezdetű mondat nem kritika, hiszen az illető, ebben a helyzetben is csak magával, és nem a válaszra szorulóval foglalkozik
Kitől fogadjuk el.....
Ha egy számsor összeadásának helyességét akarjuk megbeszélni valakivel, akkor érdemes olyan emberhez menni  aki tud számolni
Triviális a  fenti példa, mégis  ha a kérdéses  élethelyzetben megkérdezünk valakit, ne olyan ember legyen, aki a témában járatlan, vagy  érintett. Amikor építő jellegű kritikáról van szó, a jószándék önmagában kevés.  Hangsúly az objektivitáson, és a témában való jártasságon van! Amennyiben a kritika következtében haragot, ellenséges érzelmet érzünk, érdemes feltenni magunknak a kérdést: Miért érzek így? Lehet hogy a megállapítás helyes?

"A kritika értelmes és fontos visszajelzés, amely előrevihet bennünket. De csak akkor, ha úgy adják elő, hogy be tudjuk fogadni, és meg tudjuk emészteni. Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul."
(Barbara Berckhan )


Szeretettel feléd




-->