Hinni hogy amit ismersz annyi az élet, vagy mindent elengedni hogy megválthasd önmagad!

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó. Fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk, - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött. A  víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: 
  -   Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját
      szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, 
      hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon  
      magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt 
      kapaszkodom, belehalok az unalomba.
A többi lény kinevette, és azt mondták: 
 -  Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly 
    nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a 
    köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.  Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: 
 -  Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül!
    Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson! 
És a sodrodó így szólott: 
 -  Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A
    folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy 
   szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, 
   amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy 
   kaland.
De ők csak egyre azt kiáltozták: 
 - Megváltó....és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és 
   a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig 
   ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi 
   Megváltóról.
(Richard Bach: Illúziók  /részlet)

Kedves barátom, hova tartozol?  Ragaszkodsz a jól ismert ösvényhez, bármennyire is megszkott, unalmas  és eseménytelen, vagy hagyod hogy a folyó szabaddá tegyen? 
Kiben bízol, magadban? Vagy várod a csodát, mondjuk egy Messiás képében....
Engedd el...



Szeretettel feléd



-->

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Csakrák és személyiség! CSAKRATÉRKÉP!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!