Hát én immár, kit válasszak....az oldalbordaság dilemmái

Egy minapi beszélgetés során, egy folyamatban lévő válás kapcsán, fiatal hölgyismerősöm kérdezte: Mit jelent nőnek lenni? Miért félelmetes az erős nő? Visszakérdeztem: Mi az hogy erős,.. vagy gyenge? Bár a kérdést egy nőtársam fogalmazta meg, a kérdés eredője hangsúlyosan patriarchális (férfijogú)jellegű.  A férfi én-reprezentációja során, legkevésbé teszi meg ezt, az ellenkező nem szemszögéből! Eltekintve az 'egy bizonyos intelligencia szint alatti' önfényező vulgáris megnyilvánulásoktól, a férfi számára márha potens az illető, nem jelent kérdést a férfiasság mibenléte.

Ezzel ellentétben a nők, nőiességének kérdése visszatekintve több ezer évre, kérdés....
Tudományos tény, hogy mint emberi faj nem maradhattunk volna életben, ha a nők szerepe csak a tankönyvekből ismert gyűjtögetés, tűz őrzés, majd növénytermesztés lett volna. Társadalomépítésünk archaikus időszakából ismert szobrok, Willendorfi, Věstonicei Vénusz, megjelenésükkel a matriarchátus (anyajog) meghatározó szerepét mutatják be. Több lelet került elő, ami Szkíta, Kelta női harcosokat ábrázol. A fülöp-szigeteki, kongói ősközösségi társadalmak párkapcsolatait tanulmányozva, hasonló következtetést vontak le: a nők szerepe egyenrangú a férfiakéval. Létezik kultúra ahol napjainkban is a társadalom vezető rétegét nők (moszók / mosuo) alkotják.


( Mosuo  nő )
Az egyenlőség, sosem volt -nem is lehetett- fizikai jellegű. A női harci fegyverek mindig is kisebbek voltak ám a megítélés, a döntés, az önrendelkezés jogok tekintetében igen. A valamikor élt erős asszonyok számára kérdés volt-e a nőiességük? Szükségük volt-e egyáltalán arra, hogy önmagukra, a személyiségükre vonatkozóan, bárminemű visszajelzést kapjanak az ellenkező nemtől?
Több ezer évnyi kultúra hatására, visszájára fordult a helyzet. A világvallások mindegyike férfi központú! Bár a feminista mozgalmak megjelenésével, illetve a XX. századi világháborúk után, a női szerepek megítélése változott, de az ősi értelemben vett 'erős nő' ideálja a múlté.


" Szép lehetsz, de okos nem!"
Házasságok, párkapcsolatok mottója is lehetne. Mind a mai napig megválaszolatlan kérdés számomra: - Ha egy nőnek akár magán, akár társadalmi tekintetben valamiféle megfeleléssel kell élnie az erősebbik nem felé,......akkor ki a gyenge?

Ki a gyenge?
Ha egy ember - nemtől függetlenül - akár párkapcsolat, akár közösségi kapcsolatok tekintetében csak bizonyos általa elvárt preferenciák mentén képes élni az életét, akkor (Maslow : http://365letszikra.hu/maslow-piramis-erett-szemelyiseg/) éretlen személyiségről beszélünk. Napjaink férfiúi, apái valóban éretlenek lennének? Mire? Vezetésre, dominanciára? Napjaink lányainak, asszonyainak valóban csak szépnek kell lennie? És ezt Kell?
Akárhogy is a férfiak többsége mégiscsak elérte, hogy asszonyaik oldalbordák akarjanak lenni, az egyenlő partnerséget jelentő 'társiasság' helyett. Nők asszonyok ezrei - beosztástól, életkortól függetlenül - gondolják úgy, hogy az a 'női sors'. Nőnek lenni egyenlő a valamiféle kiszolgáltatottsággal. És kiszolgáltatják magukat. A hajdani tetterős, dinamikus, tehetséges, sokoldalú lányokból, kiszolgált, kényelmes asszonyokká válnak. Pár év elteltével a valamikori 'én'-ből, semmi sem marad. Helyette a "Tedd ide.' "Hozd el." "Old meg." mögé bújtatják a magukat. Elfelejtett 'én'.

Ki mit mutat!
A párkapcsolatok létrejötte egy többszörösen összetett folyamat mentém szerveződik Ezek egyik közös pontja, a másik féllel szemben támasztott elvárás. Megismerünk valakit, valamilyennek. Házasodunk. Aztán megpróbáljuk egymást egy nekünk tetsző lénnyé változtatni. Ha sikerül, az a probléma ha nem, akkor az. Amikor a nő elfelejti a valamikor énjét, dinamizmusát, hagyja veszni azt a vonzerőt ami egykor azzá tette aki, lép egyet a válás felé. Amikor egy férfi elvárja hogy a nő, eltérően attól akibe beleszeretett, egy kiszolgáltatott gyenge szépség legyen, megtette az első lépést a válás felé. Egy idő után senki nem az, aki valójában volt, később pedig mindketten," A miért pont velem tette?" "Hogy jutottunk el idáig?" üzemmódra kapcsolnak.

Annak tudása ki vagyok!
A nemi szerepeknek megfelelő viselkedéssel összefüggésben, a fenti kérdéseket 'megúszni' leginkább, a pontos helyzetfelismeréssel lehet. Ez az a viselkedésforma, amivel a párkapcsolati kudarc megelőzhető. A szituáció pontos felismerése, feltételezi a reális önismeretet. A megismerkedés során, fontos hogy a pár különböző szituációkban próbálja ki magát - több kultúrában az együttélést nem követte minden esetben házasság -. A puding próbája az evés. Ha tisztában vagyok a képességeimmel, a mindennapi életgyakorlatban képzett szokásaimmal, azzal a tűréshatárral, ami során még nem kell feladjam magamból az engem meghatározó vonásokat, akkor képes vagyok hosszan tartó tartalmas kapcsolatban élni a választottammal. A közös programok során, hamar fény derül olyan a párok mindegyike számára 'megváltoztatandó' attitűdökre, amik nélkül a másik már nem lenne az aki. Ám ha az illető hosszú távon csak úgy jó, hogy ilyen és ilyen tekintetben majd megváltoztatom, akkor az adott kapcsolatról csak hiszem, hogy tartós és jó lesz. Hogy is lehetne az, ha már a kezdeti időszakban a másikon való változtatás gondolatát fontolgatom.

Női férfi szerepek, pro és kontra.
Szerepek boncolgatása helyett, érdemes önmagunkkal tisztában lenni. Azon keveseknek, akik megjárták az önismeret "rögös útját" a szerep, nem kérdés.
Úgy fogadlak el ahogy vagy!
Úgy fogadj el ahogy vagyok!

Kérdés csupán annyi: Ki, miféle ember vagyok én? 


Szeretettel Feléd








-->

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Csakrák és személyiség! CSAKRATÉRKÉP!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!