Amikor a magány lelkivezetőt szül...

Úgy néz ki, hogy a következő jó pár év, az ezoterikus, és /vagy spirituális tanácsadóknak kedvez! Gyakorlatilag olyan, hogy hathatós egészségügyi ellátás nincs, vagy ha van is valami, csakis azon ritka keveseknek akik horribilis összegeket tudnak fizetni a kezelésekért. Marad a spirituális gyógyító 10 ezerért.
Manapság szinte minden második ember  valamiféle alkímiai képzettséget tud magáénak. Az 'Élet Iskolája' vagy az ' Univerzum' no meg a valamilyen jól csengő néven bejegyzett Akadémia, jól képzett szakemberek tömegét állítja az emberiség szolgálatába. Hetek alatt magukba szívott tudással, önnön felelősségük teljes tudatában ' segítenek' a bajbajutottakon. 
Több ezer fős facebookos csoportok szerveződnek, a lelki betegségek téma köré. Ahova beregisztrálhat segítő, és a segítségre szoruló egyaránt.

A titkos ismeret birtokában lévő százezrek, olyan mondatokat mormolnak mint:
"Ó a vese, páros szerv, biztos hogy rossz a házassága azért beteg...."  vagy " Ó a tüdeje, ó hát magát elnyomták, maga nem volt soha szabad azért...." esetleg " Ó magas a vérnyomása, maga haragos ember, nem szabad ám haragudni...a spirituális ember jó....maga ezért beteg" , és lehetne sorolni.
Maga ezért!  
Maga azért!
Azért mert ilyen és ilyen volt! 
Ezt meg ezt meg ezt tette, vagy nem tette! stb
Erre van szüksége egy komoly problémával küzdő embernek? Valóban az segítség hogy Furfangos Frigyesek, és Furmányosnék megmondják a frankót?

Na és akkor mi van ?
De tényleg...........mi ?

Biztos hogy mindig mindent értelmezni kell? Napjainkban azt nevezzük segítésnek hogy komoly betegséggel élő emberekre bélyegeket aggatunk? Nesze neked egy kis 'rossz voltál',  bélyeg.  

Empátia: "képesség, amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet"  https://hu.wikipedia.org/wiki/Emp%C3%A1tia

El lehet várni egy spirituális embertől, hogy empatikus legyen? El lehet várni, hogy ne kezdjen mindenféle értékítéletbe? 
Muszáj a megmondóember bőrében tetszelegni?
Egy rákban szenvedő mondatait idézem: " Nagyon nehéz volt tudomásul vennem hogy beteg vagyok. Biztos hogy  minden múltbéli hibámmal szembesülnöm kell? Ki vagyok én, egy semmirekellő?"
XXI. század! Betegségek amik gyógyíthatatlanok! Testi bajok, amikre nincs orvosság.  Mindenféle orvosi, lélektani mendemondák a gyógyításról, ismeretekről. Ha valami gyógyíthatatlan, legegyszerűbb mítoszokat gyártani köré. Egyszerűbb betudni, az egyén személyes hiányosságának, gyarlóságának, mint hathatós érdembeli testi, lelki segítséget nyújtani. A beteg embernek, nem magyarázatokra, hanem segítségre van szüksége! Csöndes együttérzésre, figyelemre, szerető elfogadásra. Perspektívára! Hitre, és itt nem csak a gyógyulásba vetett hitről van szó! A jövőbe vetett hitre! Azokban az esetekben, amikor már nincs visszaút, megbocsátó, békés halálra. 
A középpontban tetszelgő segítőknek pedig elsősorban nem a másik emberrel kellene foglalatoskodni. Célravezetőbb lenne önreflektív kérdésekkel kezdeniük, mint például:
  • Miért vagyok magányos ?
  • Mi az oka hogy nem tudom szembe nézni a saját gyengeségeimmel?
  • Mit próbálok a segítőkészségemmel önmagam előtt palástolni?
  • Eddig miért nem sikerült népszerűséget kivívnom, a környezetemben?
  • Miért fuccsolt be az összes próbálkozásom?
Lévén a bármi áron való kiemelkedés szándéka mögött, legtöbbször, a magány (társas magány) , sikertelenség, az alacsony önértékelés miatti túlzó én-bemutatási szándék, magánéleti nehézségek, és anyagi függőség húzódik meg. A helyzet, amikor a 'segítőnek' lenne leginkább lelki segítségre szüksége.
Emberek vagyunk, hibázhatunk, tévedhetünk! Tehetjük mindezt, a saját életünkért mi felelünk. Viszont a másik ember életét, betegségét tartsuk tiszteletben! Ha már érdemben segíteni nem áll módunkban.



Szeretettel feléd:


















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!

Ra Ma Da Sa Sa Say So Hung - Mantra