A tudat tágításának gyakorlása a MEDITÁCIÓ! Ülőmeditáció : ZAZEN.....

Hatalmasra rúg azoknak az internetes portáloknak a száma, akik ismeretterjesztő anyagokat  tesznek közzé a meditáció pozitív élettani hatásairól, formáiról, lehetőségeiről. Közkedvelt a téma. Olvashattunk arról is, hogy az iskolákba is be kívánják vezetni. (Bárcsak így lenne!) Legtöbbünknek van tehát valamiféle elképzelése a meditációról, és ez legtöbbször helytelen. Tucatszám találhatunk a You Tube-n is 'vezetett meditációkat' ahol egy személy segítségével különböző képek mentén haladva kerülünk relaxált állapotba. Ez nem meditáció, ez vezetett imagináció (Dr Daubner Béla). A szervezetre gyakorolt jó hatásai tudományosan bizonyítottak! Segítségével bizonyos pontig el is juthatunk, ám nagy hátránya hogy a tudatunkkal egyetemben , szellemi értelemben, mi magunk nem tudunk önállósodni. Vagyis egy ponton túl, hátráltatnak a fejlődésben. 

AKIK  TOVÁBB AKARNAK LÉPNI

Nem kívánom a vezetett imaginációt negatívan feltüntetni, magam is agykontroll gyakorló voltam, csak jót mondhatok. Működik!  De ahogy haladunk spirituális fejlődésünk útján úgy válnak az alkalmazottak szükségtelenné, adják át a helyüket valami összetetten egyszerűbbnek. Esetemben a meditációnak! Jópár meditációval kapcsolatos könyv olvasása, ismeretterjesztő film megnézése után az első komoly gyakorlatias kapaszkodót a témában a Buddhizmus jelentette, ezen belül is a Zen- Buddhizmus. Itt találtam egy nagyon részletesen kidolgozott, több hiteles portálon, közzétett  meditációs technikát! A technika elsajátítása  bárki számára kortól, nemtől függetlenül, lehetséges.Nem számít hogy hívő vagy nem, katolikus, evangélikus, vagy bármiféle vallású. A Zen - Buddhizmus ülőmeditációját, a ZAZEN-t érdemes gyakorolni. Miért? Erre mindenkinek magának kell megválaszolnia,  ha akar. Ha nem, akkor csak kezdje el!

MEDITÁCIÓ  A GYAKORLATBAN

Egyszerű is meg nem is! Egyszerű mert semmi sem kell hozzá leülsz egy bizonyos módon, és csak ülsz mozdulatlanul! Nehéz mert nem mindegy hogy hogyan! Eddig a lépésig akár azt is gondolhattad volna, hogy a meditációhoz az elmén kívül semmi sem kell (én legalább is ezt gondoltam). Gyakorlás közben rájössz hogy az sem. Viszont a legfontosabb dolgok egyike, a jól begyakorolt stabil testtartás.
Az első ülés alkalmával nem tudtam lábra állni. Szó szerint! Egy katasztrófa szerű betegségből felépülvén - pár alkalomnyi csoportosan elkövetett jóga óra után - elkezdtem otthon önállóan jógázni. Az idősebb korosztály számára, elengedhetetlenül szükségesnek tartom a jógát, megkönnyíti a testtartás begyakorlását.

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE  

Ülni, de mire?
Célszerű egy meditációs/vagy jógapárnát vásárolni. Vannak akik háttámlás széken meditálnak. És persze vannak olyanok is, akik egy jógaszőnyegen, vagy  sima szőnyegen.

Ülni, de hogyan?
Ajánlott, de nem kell teljes lótuszülésben ülni, bár ez a legalkalmasabb arra, hogy sokáig megőrizzük a stabil testhelyzetet. Ülhetsz féllótuszban, török ülésben, ez utóbbi kettő esetben csak párna segítségével tudod a megfelelő testhelyzetet megtartani, és persze ülhetsz a háttámlás székeden, illetve egyéb (külön erre a célra készített) meditációs széken is. Jómagam meditációs párnán törökülésben ülök, és néha kicsit féllótuszban (már csak a fizikai határaim feszegetése miatt is ). 
A párnára úgy ülök, hogy a súlypontom a lábaim közé kerüljön (a párna szélére). Beleülök az ülésbe. Lényeges hogy a farokcsont alatti rész feszes legyen, testemet kicsit előre tolom majd vissza, emiatt kigömbölyödik a hasam, így könnyen lélegzem.
A meditációs testhelyzet felvétele során, a testet két részre osztható. Deréktól fölfelé, a nyílegyenes a földdel 90 fokot bezáró gerinc. A test felső részét lazán tartsd. Deréktól lefelé az életenergia központok által aktivizált terület, a lábakkal együttesen háromszög szerű alakzatot vesz fel. Fontos, hogy egyensúlyba hozzuk a testünket. Derekunk nem roggyanhat be, hátunkat kissé előre kell hogy nyomjuk, így a testtartást jól meg tudjuk tartani. Bármin is ülünk, (széken is) lényeges a súlypontunkat kiegyensúlyoznunk. Ha jól csinálod olyan mintha a gerincedtől fogva fel, illetve lefelé is húznának. Kiegyenesedik a hátad, kialakul a megfelelő testtartásod. Ez kezdetben több időt vesz el. A későbbiekben egyre könnyebben beállítod a megfelelő helyzetet.

Csak lélegezz
A légzés hosszú, és egyenletes! Orron be és orron ki! Egészen le az alhasig. A kilégzést mindaddig folytatni kell, míg a hasad lapos nem lesz, ezt követően a belégzés automatikussá válik. Az alhas így feszes lesz, segít megtartani a testhelyzetet. Minél többet gyakorlod a teljes kilégzést, és fenntartod a légzésre irányuló figyelmedet, annál jobban letisztultabban tudsz koncentrálni. Ez az a pont, ami elvezet a meditatív állapothoz. Az alhasra való koncentrálás mélységes nyugalommal tölt el. A 'jelen nem lenni tudatállapot' kapuja! Energiáidat fontos a test alsó részére összpontosítanod, azért hogy az szabadon áramolhasson, a kiegyensúlyozott energiaáramlás az egyik fő oka annak hogy figyelj a testtartásodra. Semmit se erőltess, és semmire se görcsölj rá! Ne akard mindenáron, hanem csak úgy lazán, minden egyes jó levegővétel, az altestre való fókusz, és a jó testtartás lassacskán elvezet a felismerésig. Léteznek pillanatok, amikor nem gondolkodsz.....persze ha erre rájössz akkor már gondolkodsz...és nem az a cél hogy bármire is gondoljunk.....a létezés a cél. A Vanság! Vagyok! Vagy ez se! 
Ha eddig a pontig eljutsz a meditáció végén optimális vérnyomást, pulzusszámot mondhatsz magadénak!  Többször mértem, ez így van. Egy idő után a konfrontációs helyzetekben magad és az interakció közé, bekerül valami. Mondjuk ezt időnek. Észre sem veszed, de tudatosabbá válsz elkezded kívülről látni magad, és egy egy helyzetben inkább folytatsz belső monológot, mint külső kommunikációt. Számomra (szangvinikus-kolerikus alkatként) ez a legnagyobb hozadéka  volt a meditációs gyakorlatoknak. Az idő köztem és a külvilág között. Az idő valahogy meg tud állni a probléma helyzetben, és nem a saját igazam mindenáron történő bizonyítása a cél. Azon kapod magad hogy ezekben a helyzetekben olyat hogy cél nem is tudsz megfogalmazni, benne vagy a történésekben és mégsem. Napjaink stresszes világában, ez egy nagyszerű ajándék.

Hogy ne legyen egyszerű......gondolattolulások
Abban a pillanatban hogy, az agyad rájön hogy üresjárat van, azonnal elkezdi amit szokott, csak most szédületes iramban. Dolgozik az agyi-egó. A Zen Buddhista mesterek szerint ezt hagyni kell, amikor rájössz hogy az elméd el akar tántorítani a békés léttől, ismét az alhasi részre és a lélegzésére kell irányítani a figyelmedet. Ez visszahozza a fókuszt, ez nagyon sokszor megtörténik. Mindenkinél. A történelmi Buddha 6 év alatt világosodott meg. Nekünk átlag embereknek az is jó ha elménk lecsendesítése által eljutunk egy békés kiegyensúlyozott állapotba. Ha nem megy másként 1-től 10-ig történő számolással is visszahozhatod a gondolataidtól, a figyelmed  fókuszát . 

Hibák
  • Ha azt hiszed hogy a semminek bármilyennek is lennie kell. 
  • Ha bármiféle elképzelésed is van  arról, hogy hogyan kell meditálni, és úgy ülsz le hogy ezeket az elképzeléseidet kivitelezd. 
  • Ha a gondolataiddal bajlódsz, ahelyett hogy hagynád őket.
A MAGASABB  SZINTEN, NINCS SZINT 

"A mozdulatlan tudat nem valami álló, rögzített dolog, nem elmozdíthatatlan, mint egy fa vagy egy szikla. Inkább azt mondanám, hogy a mozdulatlan tudat olyan, ami nem rögzített sehová, ami nem áll meg, nem marad ott bárhol. Ez a fajta tudat mindig mozgásban van, mert nem állítja meg semmi, nem akad fönn semmin."

A TÜKÖRTUDAT 

A spirituális emberek szinte mindegyike beszél a tükör efektusról. Arról hogyan tükrözik vissza, a mindennapi életgyakorlatunkban szereplők a helytelen tulajdonságainkat. (Az hogy kinek mi a helytelen, szubjektív, ezért a dolog ettől értelmetlenné is vált....de hát emberek vagyunk!). Meggyőződésem hogy a jelenkori  spirituális írók nagyon sokat merítettek a Buddhizmus tükörtudatának fogalmából. 
Gyakran mondják azt a buddhizmusban, hogy mindnyájan meg vagyunk ajándékozva egy nagyszerű, kerek, tiszta tükörtudattal. Bár rendelkezünk ezzel a bármit visszatükröző tudattal, ez nem jelenti azt, hogy valahol van bennünk egy tükör. Ez a tudat mindnyájunkban eredendően benne rejlik. Ez a nagyszerű, tiszta tükörtudat voltaképpen ugyanolyan, mint egy újszülött tudata, ahol minden olyannak látszik, amilyen valójában, ugyanúgy, ahogy egy tükör visszatükröz bármit – anélkül, hogy ítélkezne, gondolatot fűzne hozzá, vagy véleményt alkotna. Amint képesek vagyunk részekre bontva érzékelni a világot, az érzékletekhez gondolatokat társítunk, de a csecsemő tudata marad, ami volt, tiszta tükörtudat.

A zazenben nem próbáljuk megérteni ezt a pompás, tükörszerű tudatot, hanem megpróbáljuk megvalósítani anélkül, hogy bármit is megterveznénk előre. Nem próbálunk elképzeléseket fűzni ahhoz, hogy mi is ez valójában. Amint megtapasztaljuk a tudatnak ezt a tiszta állapotát, megértjük, hogy minden, amit erről gondoltunk, minden csodálatos elképzelésünk, minden öröm, amit szellemileg átéltünk, nem más, mint árnyék, mely elsuhan e nagyszerű, tiszta tükör előtt. A tükör, mely mindent úgy tükröz vissza, amilyen az valójában, maga az eredendő tudat.

Mikor képesek vagyunk közvetlenül belépni ebbe a tudatállapotba, és megismerjük az ebből származó éberséget, már nem tudjuk tovább áltatni magunkat azzal, hogy a dolgokkal kapcsolatos ragaszkodásunk, vagy az ezekről alkotott megannyi elképzelésünk valóságon alapul, belátjuk, hogy mind csak árnyék, mely tovatűnik a tudatunk előtt. Ráébredünk arra, hogy minden, amihez kötődünk, és életünk részének tartunk, bármennyire valóságosnak tűnik az adott pillanatban, ha a tiszta tükör által való érzékelés felől nézzük, nem más, mint puszta benyomás. Amint ezt belátjuk, rájövünk a dolgok mulandóságára, és megértjük, hogy mennyire felesleges kötődni hozzájuk. E felől a nagyszerű, tiszta tükör felől szemlélve világunk minden egyes részlete csupán egyszerű árnyék.

Nem ítélkezünk az események felett, és nem gondolunk arra, hogy valami különleges dolgot vittünk véghez. Mikor ilyen tiszta tudattal cselekszünk, spontán módon válaszolva bármilyen szituációra, akkor nem időznek el gondolataink a kis-énünknél, valamint annál, hogy miként oldottuk meg a szituációt. Ha dicsérnek vagy megsértenek - még ha bolondot csinálnak is belőlünk -, ezzel vége is van a dolognak. Mikor elmúlik, akkor elmúlik és kész. Ez a természetes és eredendő tudatunk.
Mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia a leírtakat. Nem érdemes szellemi kitalációkba bocsátkozni, vagy azon gondolkozni, hogy hogyan is fest az egész. Ez nem így működik. Nem lehet egyszerűen csak azt gondolni: ?Már értem, szóval nálam ez így fog működni.” Ez nem ilyen egyszerű

Egy napon egy tanítvány útmutatást kért a mestertől. Az öreg azt mondta neki: „Ott a kunyhóban találsz egy bambuszkosarat. Fogd és menj a kúthoz, hozz vizet!” A víz természetesen kifolyt a kosárból, a vállalkozás teljesen haszontalan volt. A tanítvány egyre jobban elcsüggedt és így kérdezte a mestert: „Nincs egy vödröd vagy locsolókannád?” Az öreg viszont csak biztatta a fiút a munka folytatására. Kétséggel tele, belső ellenállással ugyan, de engedelmeskedett a tanítvány, és nap mint nap folytatta a munkát. És lásd egy szép napon elkezdett a bambuszkosár kizöldülni. Rügyek fakadtak, egyre sűrűbb vesszők nőttek, mígnem annyira benőtték a kosarat, hogy végül tudott vele a fiú vizet meríteni. Zazent gyakorolni azt jelenti; bambuszkosárral, feneketlen vödörrel vizet meríteni.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Csakrák és személyiség! CSAKRATÉRKÉP!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!