Hogy lehet kibírni? Feldmár András válasza: a hála útja!

Akik tisztában vannak az eddigi életem nehézségeivel, többször kérdezték: Hogyan tudtad/tudod  kibírni! Nehéz erre rövid szabatos, és pontos választ adni. A tűrőképesség több tényezős összetett dolog. Az ember ilyenkor elüti a választ, valami általánossággal pl „Ami nem öl meg az megerősít” (ez még igaz is). Aztán kisidőre elgondolkodik magán, de igazából nem tud választ adni még magának sem. Az élet egy körforgás, mindenki épp azt éli ami van! Úgy ahogy tudja! Több tapasztalat, több ismeret, és valamicske lelki erő és mennek a dolgok.

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR ÉLETKEDV című könyvében adja meg a hogyanra a választ. Szabatosan, pontosan és egyszerűen, mégis minden benne van!
„Szerintem a civilizáció elég rossz hatással van az életünkre. Pénzközpontúság, háborúk embertelenség, és a többi, ami ellenkezik, az emberközpontú cselekedet gondolatával. Hogyan lehet az embernek ezektől függetlenül pozitív életkedve? 
Szerintem az egyik leg-racionálisabb hozzáállás az élethez az, hogy elfogadjuk mindazt ami adott,  és nem vesztegetünk időt arra, hogy másképpen is lehetne. Ez van. Ha előttem áll egy fal, akkor meg betegítem magam, ha átakarok rajta menni. Tehát az egyik válaszom az, hogy el kell fogadni a világot úgy ahogy van, és nem szabad panaszkodni. Én örülök hogy élek! Persze nem jó hogy az emberek ölik egymást , háborúk dúlnak és más szörnyűségek történnek. De a hála útja megengedi, hogy én élvezzem magam, akármi történik is. Egyszer ebéd közben beszélgettünk valakivel arról, hogyha tényleg rezonálnék ezzel a rengeteg emberrel, akik éheznek, akkor nagyon önzőnek érezném magam a jó ebédem miatt. 
Ez azért hülyeség mert ha én nem eszek, attól még  senkinek sem lesz jobb. Tehát ezt a szokás hogy állandóan rosszul érzem magam, meg lehet változtatni arra, hogy hálás legyek minden pici dologért, ami nem rossz. Én nagyon hálás vagyok hogy eddig senki sem lőtt le, senki nem vájta ki a szemeimet.
Én olyan pesszimista vagyok , hogyha a legrosszabb nem következik be, akkor boldognak érzem magam. Az optimisták gyakran szenvednek, mert ők állandóan csalódnak. Engem viszont minden nap pozitív meglepetések érnek." (115-116 o)

Igen! A mindennapi nehéz-ségeken, sem önmarcango-lással, sem mártírom szereppel, sem folyamatos panaszkodással nem lehet túl lenni.  A mindennapok jó-érzetét,  egy nyugalomban eltöltött óra, vagy mert aznap semmi rossz sem történt, esetleg egy kellemes séta miatt érzett hála adja. 
A kis a pillanatokban megbúvó apró sikerek felett érzett szemvillanásnyi hálaérzet  mögötti ’Köszönöm’.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

LILITH TÖRTÉNETE avagy mi is történt Éva teremtése előtt!

Rendhagyó újévi jókívánság! TEREMTS!

Ra Ma Da Sa Sa Say So Hung - Mantra